Amikor a szemen érik az árpa

Mitől alakulhat ki szemárpa, és hogyan lehet eredményesen kezelni? Milyen betegséget jelez, ha gyakran visszatér az árpa, és miért nem szabad halogatni az orvosi vizsgálatot? Most minden kérdésre választ adunk az egyik leggyakoribb szemészeti elváltozással kapcsolatban.

Figyelmeztető tünetek

Kipirosodott, viszkető szemek, fokozódó szúró érzés: elsőre azt gondolhatnánk, hogy csak túlerőltettük a szemünket, esetleg a kevés pihenés miatt kiszáradt. Azonban ezek a szemárpa első jelei, melyeket hamarosan követ a többi jellegzetes tünet: a szemhéj bepirosodik és megduzzad, illetve, ha előrehajolunk a szemhéjban enyhe nyomást érzünk. De mi okozza ezeket a kellemetlen panaszokat? A szemárpa — orvosi szakkifejezéssel hordeolum — tulajdonképpen a szem környéki mirigyek gyulladásos megbetegedése, melyet vírusos vagy bakteriális fertőzés is kiválthat. Megkülönböztetünk külső és belső árpát: előbbiért a szemhéj külső részén elhelyezkedő Moll- és Zeiss-mirigyek felelősek, utóbbi pedig a szemhéj belső felületén lévő Meibom-mirigyek gyulladására vezethető vissza.

Mitől alakul ki a szemárpa?

A szemhéjon lévő mirigyek fontos feladatot látnak el: ezek felelősek a könnyben lévő lipidek termeléséért, ezáltal hozzájárulnak látószervünk védelméhez. Azonban felső légúti betegségek következményeként, nem higiénikus munkakörülmények, vagy túlzott sminkelés miatt, a mirigyek kivezető csatornája eltömődhet. De alkati hajlam, szemszárazság és rosaceás bőrgyulladás is állhat a gyakori szemhéjgyulladás mögött. Ilyenkor egy vagy akár több apró göb alakul ki a csatorna mögött, amelyben gennygóc található. Fontos tudni, hogy — mint megannyi szemészeti problémánál — a cukorbetegség itt is hajlamosító tényező. Éppen ezért rendszeresen visszatérő, makacs szemárpa esetén érdemes ez irányban vizsgálódni, mert gyakran előfordul, hogy ezek  a tünetek  diabétesz kialakulására utalnak.

A kezelést bízzuk szakorvosra

Bár a látást nem veszélyezteti az árpa, nem szabad elbagatellizálni a problémát. A legjobb, ha nem próbálkozunk házi praktikákkal (felejtsük el a kamillás borogatást!), és inkább mielőbb keressünk fel egy szemészorvost, aki réslámpás vizsgálattal fel tudja állítani a pontos diagnózist. Ha még időben észleljük a tüneteket, és a göb megjelenése előtt megkezdjük a kezelést, akkor a szemárpa párakötéssel kombinált antibiotikum-tartalmú kenőccsel könnyedén orvosolható. A párakötés abban segít, hogy a gyulladás ne tudjon betokozódni, és ideális esetben néhány nap alatt magától kifakadjon a felgyülemlett genny, ami után a gyulladás már hamar elmúlik. Nagyon fontos, hogy ne piszkáljuk, ne nyomogassuk magunknak, mert akár komolyabb sérülést is okozhatunk a szemen.

Amikor már csak a műtét segít

Amennyiben későn észleljük a szemárpa tüneteit, vagy halogatjuk az orvosi vizsgálatot, és kialakul a betokozódott göb, akkor általában csak műtéti úton lehet gyógyítani. Bár ez ijesztően hangzik, nem kell tőle tartani, mert helyi érzéstelenítésben végzik. Az orvos a szemhéj érintett területén egy egészen pici, 2-3 milliméteres bemetszést ejt, hogy a genny távozni tudjon. Belső szemárpa esetén valamelyest kellemetlenebb a beavatkozás, mert ilyenkor ki kell fordítani, illetve feszíteni a szemhéjat, de ez sem jár igazán fájdalommal. A sebet nem szükséges összevarrni, az magától is hamar begyógyul. A műtétet követő egy napra bekötik a szemet, majd antibiotikumos kenőcsöt írnak fel, hogy megelőzzék a további fertőzést, gyulladást. Ezután már csak maximum az érzéstelenítő injekció miatti véraláfutások emlékeztetnek még néhány napig a szemárpára, de hamarosan azok is múló emlékké válnak. Ha pedig mindezek után fokozottan figyelünk a higiéniára, és arra, hogy ne dörzsöljük a szemünket, jó esetben árpával csak a gabonamezőkön fogunk majd találkozni.